Több, mint testőr

Több, mint testőr

írta: Camille & Pay

Korhatár: nincs

Bevezető: Nagyon örülnénk neki, ha Jill és Eddie kapcsolata nem ragadna le az egyszerű testőr-védenc állapotban, ezért is írtunk nekik egy romantikus novellát, melyben kiderül a többiek mit szólnának egy ilyen váratlan fordulathoz.:)

Jill Dragomir izgatottan állt a tükör előtt és igazgatta a nyári ruháját, hogy minden szempontból tökéletesen nézzen ki. Hónapok óta tartott már a titkos kapcsolata dampyr testőrével, Eddie-vel, de még mindig görcsbe rándult a gyomra egy-egy randi előtt.

Kiengedve hagyta hosszú barna haját, mert a fiú imádott a tincseivel játszani vagy a csókcsaták közben beletúrni a selymes hajkoronába, és Jillnek feltett szándéka volt ma éjjel mindenben a kedvére tenni.

A ma este túl fontos volt ahhoz, hogy bármivel is elrontsa.

Még egyszer ellenőrizte magát, majd miután mindent rendben talált, felkapta a kardigánját, és elindult a találkahelyük felé.

Titokban kellett tartaniuk a kapcsolatot, mert mikor elkezdődött, Jill még kiskorú volt, Eddie pedig a testőre, amit a mora tanács egészen biztosan nem nézett volna jó szemmel. Arról már nem is beszélve, hogy Jill a királynő, Lissa Dragomir húga volt. Az, hogy hercegnő létére összeszűrte a levet egy dampyrral, nem csak hogy szokatlan volt, de egyenesen felháborító és botrányos is.

Mióta kiderült, hogy ő is a kihalófélben lévő főnemesi család sarja, Jill életét a szokások és a szabályok határozták meg. Egészen a mai napig. De most feltett szándéka volt a sarkára állni, és ha kell, nyíltan lázadni a rendszer ellen.

Néhány perc alatt odaért a régi sportcsarnokhoz, amit manapság már alig használtak, így szinte éjjel-nappal üresen állt. Nem volt a legtökéletesebb hely egy meghitt randihoz, de az Udvarban nem tudták mindig megoldani, hogy a lány szobájában találkozzanak.

Körbekémlelt, mielőtt belépett a kétszárnyú ajtón, ami halk nyikorgással tett eleget a lány kérésének, pedig épp csak annyira nyitotta ki, hogy beférhessen. Még szinte meg sem fordult, máris egy izmos kar fonódott köré és egy mohó száj csapott le ajkaira.

Élvezettel adta át magát a fiúnak és simult hozzá tetőtől talpig, majd mikor elfogyott a levegőjük és pihegve elhúzódtak egymástól, széles vigyorral nézett bele a mogyoróbarna szemekbe.

- Ez ám a fogadtatás – mondta.

- Hiányoztál – suttogta Eddie és apró puszikkal hintette be kedvese arcát.

- Alig néhány órája váltunk el egymástól – nevetett fel Jill a heves érzelemkitörésen.

- De a többiek előtt nem tehettem meg ezt – mondta, majd ismét megcsókolta. – Sem pedig ezt – tette hozzá. Nekidöntötte Jillt azt ajtónak, majd a testével ott is tartotta. Arcát a nyakába rejtett és lágyan kényeztette a finom bőrt.

- Oh, már értem – kuncogott a lány, miközben beletúrt a homokszínű tincsekbe a tarkóján, ám mielőtt még túlságosan elkapta volna őket a hév, józanságot erőltetett magára és eltolta magától a fiút, hogy a szemébe tudjon nézni. – Beszélnünk kell – mondta.

- Valami baj van? – ráncolta össze a szemöldökét és közben villámgyorsan felmérte körülöttük a helyet, hogy lássa, nem leselkedik-e rájuk valamilyen veszély. Ez már csak így működött a dampyroknál: mindig, mindenhol éberek és harcra készek voltak.

- Nincs baj – nyugtatta meg azonnal Jill, majd kézen fogta és bevezette a régi szertárba, ahol az a néhány árván hagyott tornaszőnyeg várt rájuk, amit az első ott tartózkodásuk alkalmával sikeresen le is poroltak, így már egészen újnak néztek ki.

Miután kényelmesen elhelyezkedtek rajtuk, Jill szembefordult kedvesével és kertelés nélkül közölte:

- Szeretném elmondani a többieknek.

Eddie persze nem lepődött meg ezen a kijelentésen, várható volt, hogy a lány hamarosan előáll vele, ezért a fiúnak nem kellett gondolkoznia a dolgon.

- Nem jó ötlet – mondta a rá olyannyira jellemző higgadtsággal. – Nem fognak örülni neki és még az is lehetséges, hogy áthelyeznek valaki más mellé.

- Lissa nem hagyná! – vágta rá Jill mély meggyőződéssel, ám az sokkal inkább a hangjában nyilvánult meg, mint az érzéseiben. Ő is tartott tőle, hogy a Főnemesi Tanács elveszi tőle Eddie-t és valamelyik másik mora mellé helyezik, de már nem bírt tovább titkok között élni.

- Lissa sem mindenható – simogatta meg Eddie az apró kis kezet, majd a szájához emelte és csókot lehelt rá. – A testvéred és egyben a királynő is, de van, amire még neki sem terjed ki a hatásköre.

Jill néhány pillanatig elgondolkodva meredt maga elé, mert nem tudta mitévők legyenek. Gyűlölte a titkolózást és szerette volna nyíltan felvállalni a kapcsolatukat vagy akár kikiabálni az egész világba, hogy milyen boldog Eddie-vel, ugyanakkor rettenetesen félt tőle, hogy a dolog végkimenetele kedvezőtlenül alakul majd számukra.

- Igazad van – sóhajtott fel végül. – Elhamarkodott döntés volt.

- Nem volt az kicsim, hiszen már több mint fél éve együtt vagyunk, csak a mi helyzetünk nem teljesen olyan, mint a többieké.

- Az igaz… - bólintott rá, de még mindig nem tudta mitévők legyenek.

Eddie figyelte egy ideig tépelődő kedvesét, majd elmosolyodva végighúzta az ujját az összevont szemöldökök közötti ráncokon.

- Mondjuk el mindenkinek, csak ezt a gondterhelt arckifejezést ne lássam többé rajtad.

Jill nyelvet öltött a fiúra, majd elmosolyodott.

- Tényleg mondjuk el? – kérdezte aztán bizonytalanul.

- Igen – bólogatott Eddie. – Essünk túl rajta, aztán nézzünk szembe a végzettel.

- Nem hangzik biztatóan – húzta el a száját a lány, majd befészkelte magát kedvese ölébe és hozzábújt. Imádta a megnyugtató illatát, ami olyan jellemző volt rá, a védelmező karjait, amik azonnal körülötte voltak és a biztonságot, ami mindig eltöltötte, ha az ölelésében lehetett.

- Tényleg nem, de én sem akarok már titkolózni – mondta Eddie, és még szorosabban ölelte magához a karcsú testet.

- Szeretlek – suttogta Jill, mikor végleg eldöntötte, hogy terveihez hűen, ma színt fognak vallani.

- Én is szeretlek téged – hangzott a válasz azonnal, ami mosolygásra késztette a lányt. Lágy puszit lehelt kedvese ajkaira, majd lassan elmélyített a csókot és hagyta, hogy a fiú óvatosan a tornaszőnyegre fektesse. Boldogan adta át magát a szerelemnek, mely körülvette őket és mely lángolóbb volt még a tűzhasználók mágiájánál is.

Néhány óra múlva szedelőzködni kezdtek és azzal az elhatározással indultak el a palota felé, ami végképp megváltoztatta az életüket.

Mindketten idegesek voltak, bár Eddie-n szokás szerint nem látszódtak ennek a jelei. Nem gyöngyözött a homloka, nem rágcsálta az alsó ajkát és nem túrt másodpercenként a hajába feszültség levezetésként, mint Jill. Fiatal kora ellenére vérbeli testőr volt, és nem engedte, hogy az érzései eluralkodjanak rajta.

- Félek – vallotta be Jill, mikor elérték a palota bejáratát. A széles ajtó előtti őrök úgy tettek, mintha nem figyelnének rájuk, de a lány biztos volt benne, hogy árgus szemmel lesik őket és összefonódott ujjaikat.

- Még meggondolhatod magad – ajánlotta Eddie. Sosem erőltette rá Jillre az akaratát, mindig rábízta a döntést, bármiről is volt szó a kapcsolatukban.

- Nem – rázta meg a fejét a lány. – Elég volt a titkolózásból.

- Rendben – vágta rá Eddie, majd egy megnyugtatónak szánt mosollyal az arcán puszit nyomott a csábító ajkakra. – Akkor menjünk – mondta.

- Menjünk – ismételte meg Jill.

Remegő térdekkel lépett be a palotába, ami az otthona volt. Miután elkapták az összeesküvőket, akik meg akarták buktatni Lissa trónját, méghozzá azzal a jól kitervelt megoldással, miszerint megölik a királynő egyetlen élő rokonát, vagyis Jillt, már nem volt oka távol maradni az Udvartól. Visszaköltözött hát és ott folytatta tanulmányait.

A folyosókon álló őrök udvariasan biccentettek nekik, mikor elhaladtak mellettük, és kíváncsi pillantással illették kettősüket, amitől a lány csak még idegesebb lett és szeretett volna már túl lenni az egész hercehurcán.

Mikor befordultak Lissa lakosztályához, hirtelen húzást érzett az elméjében, majd egy pillanattal később meglátta saját magát és Eddie-t, ám egy külső szemlélő szemén át.

- Ti meg mit műveltek? – kérdezte Adrian döbbenten. Hangja visszhangzott Jill fülében a kötelék miatt, ami összekötötte kettejüket. Az évek folyamán sikerült ugyan megtanulniuk kezelni a lélek hatásait, de néha még most is előfordult, hogy nem tudott ellenállni és Adrian fejében találta magát.

- Csak nem akarjátok elmondani, hogy ti ketten…? – kerekedtek ki Sydney szemei. Az alkimista lány úgy állt kedvese mellett, mint kit épp nyakon öntöttek egy vödör hideg vízzel.

Adrian és Sydney voltak az egyetlenek, akik tudtak arról, ami a hercegnő és a testőre között kialakult, bár nem a feltétlen bizalom miatt volt mindez, hanem Adrian továbbfejlődő képessége miatt. A lélek segítségével olykor már képes volt belelátni mások gondolataiba, így szerzett tudomást a románcról.

Jill összpontosított néhány pillanatig, majd ismét önmaga lett, távol Adrian fejétől.

- De igen, pontosan ez a terv – mondta, és erősen küzdött, hogy úrrá legyen ideges remegésén.

- Na, erre kíváncsi vagyok – vigyorodott el Adrian. – Szerintem halasszuk el azt a vacsorát Syd-baby.

- Egyetértek – bólintott rá a szőke lány. – Azt hiszem, elkelne most egy kis támogatás Jilléknek – mondta komolyan, de mikor tekintete találkozott az igéző zöld szempárral, ajkain máris boldog mosoly terült el.

Jill megforgatta a szemét a szenvedélyes csók láttán, de közben örült is neki, hogy a kezdeti nehéz, gátlásos időszak után barátnője ennyire el tudta engedni magát. És nem mellékesen az is jó hatással volt rá, hogy tudta, az ő kapcsolata Eddie-vel feleakkora port sem fog kavarni, mint Adriané és Sydneyé. Egy mora és egy alkimista együtt? Na, olyat valóban nem látott még a világ!

- Elég a nyáladzásból fiatalok, fontos bejelentenivalóra készülünk – szólt rájuk a lány, mire a szerelmesek elhúzódtak egymástól.

- Jól van kislány – vágta rá Adrian, majd a lány nyaka köré fonta a karját és magához húzta. – Biztos nem akarod lecserélni a testőrödet rám? – suttogta a fülébe, de a többiek is ugyanúgy hallották minden szavát.

- Egészen biztos – nevette el magát Jill. Jó érzés volt barátként, vagy inkább testvérként tekinteni a mellette állóra mindazok után, hogy tiniként mennyire szerelmesnek hitte magát. Adrian persze még mindig jóképű volt és szívdöglesztő mosollyal áldotta meg az élet, de Jillre mindez már régóta nem hatott. Neki csak Eddie számított.

- Hagyd már őket – húzta el a fiút Sydney, míg Eddie csak mosolyogva megcsóválta a fejét.

Jill szíve csak akkor kezdett őrült módjára dobogni, mikor beléptek Lissa lakosztályába. A fiatal királynő egy széles kanapén foglalt helyet, mellette a testőre, Rose ült. Lissa vőlegénye, a rosszfiús beütésű Christian Ozera a szemközti falnál állt és hevesen magyarázott valamiről, de az érkezők félbeszakították.

- Őfelsége – hajolt meg Adrian bolondozva, mire Lissa megforgatta a szemét, de kommentár nélkül hagyta barátja és rokona bájolgását. Helyette inkább a húgára nézett, majd álla a padlóig zuhant, mikor meglátta a kézen fogva közeledő párt.

- Mi a…? - kérdezte Rose meglepetten, és felpattant a helyéről.

- Lemaradtunk valamiről? – csatlakozott hozzá Christian is és ellépve a szintén döbbent Dmitrij mellett, fürkészve bámulta Jillt és Eddie-t.

- Valahogy úgy – válaszolta Jill, de közben már Lissa reakcióját figyelte.

A királynő kerek szemei azonban csak döbbenetet tükröztek, valódi érzései rejtve maradtak a lány előtt.

- Nahát! – kiáltott fel Rose és egy lépésből kettősük előtt termett. – Mióta tart? Ki kezdeményezett? Miért nem szóltatok róla? Mindent el kell mondanotok, de azonnal! – hadarta, mire Jillből kipukkadt a nevetés.

- Elmondunk mindent, amint hagysz minket szóhoz jutni.

- Nagyon vicces – fintorodott el a barna bőrű lány.

- Lissa? – nézett Jill a nővérére, aki még mindig nem szólalt meg, csak csendben figyelte őket. Arca elgondolkozóvá vált, kecses szemöldökeit összevonta és erősen koncentrált, majd egy fél pillanattal később ellazult az arca, mikor a lélekkel felismerte a szerelem igazi jeleit.

- Miért nem mondtátok el? – kérdezte.

- Na vajon miért? – szólt közbe Adrian. – A morák olyan karót nyeltek, mint egy középkori apáca. Szerinted mit fognak szólni ehhez? – intett kezével Eddie-ék felé.

- Nem téged kérdeztelek – szólt rá Lissa, de hangjában nyoma sem volt valódi neheztelésnek.

- Adriannek igaza van – mondta Jill. – Féltünk elmondani, mert nem akarjuk, hogy Eddie-t áthelyezzék valaki más mellé.

- Dehogy helyezik át! – vágta rá Rose hevesen. – Csak azért, mert szeretitek egymást, még nem választhatnak szét titeket. Lissa majd gondoskodik róla, hogy együtt maradhassatok. Ugye, Liss? – fordult barátnőjéhez megerősítést várva, de a királynő csak gondterhelten nézett rájuk.

- Lissa? – Jill hangja szinte könyörgő volt, ahogy megszólította a testvérét. Soha, semmiben nem kérte tőle, hogy mint királynő álljon mellé, de ezúttal nem tehetett mást. Nem akarta elveszíteni a férfit, akit szeretett!

Lissa az alsó ajkát rágcsálva járkálni kezdett a tágas helyiségben. Mindig ezt csinálta, ha valamin nagyon elgondolkozott és ezt a többiek is tudták. Magas sarkú cipője kopogott a márványpadlón és ez valamelyest kitöltötte a csendet körülöttük.

Eltelt vagy egy perc is, mire végre megszólalt.

- Mint a testvéred, támogatom – nézett szembe a húgával és észre sem véve, automatikusan a királynői hangját vette elő, ami egyáltalán nem tetszett Jillnek. – De mint királynő, és mint a Dragomir család legidősebb tagja, nem adhatom áldásom rátok.

- Tessék? – képedt el Jill. Álmában sem gondolta volna, hogy ezt a választ kapják majd.

- Meg kell értened – mondta Lissa komolyan. – A családunk a kihalás szélén áll. Utódokra van szükségünk, akik továbbviszik a nevünket. Eddie viszont dampyr, ami azt jelenti…

- Ne gyere nekem ezzel! – csattant fel Jill még mielőtt Lissa befejezhette volna a mondatot. – Nem fogok csak azért hozzámenni egy morához, hogy a nevünk fent maradjon! Hogy kérhetsz tőlem ilyesmit?

- Jill, én nem… - kezdett volna magyarázkodni, de a lány ismét a szavába vágott.

- El tudod képzelni milyen nehéz volt elmondanunk nektek? – kérdezte. – Azt hittem te legalább mellettünk fogsz állni, így talán könnyebb lesz az egész világ előtt felvállalnunk egymást.

- Én mellettetek…

- Egy fenéket vagy mellettünk! – rázta meg a fejét dühében. – Nővérem helyett királynőként beszélsz velem, mintha én is csak az egyik alattvalód lennék. Gondolkodás nélkül azt kellett volna mondanod, hogy örülsz nekünk és a boldogságunknak!

- Örülök is, hogy boldog vagy – vágta rá Lissa hevesen.

- Nem úgy nézel ki! – felelte csípősen Jill, majd megszorította Eddie kezét és elindult az ajtó felé.

- Jill, várj – szaladt utána Lissa. Vállánál fogva megragadta a lányt és maga felé fordította. – Ne haragudj – kérte. – Igazad van, sajnálom. Már túlságosan befolyásolja a gondolkodásomat a politika és a tanács. Természetesen mellettetek állok és mindent meg fogok tenni azért, hogy együtt maradhassatok!

Jill azóta várt ezekre a szavakra, amióta beleszeretett a testőrébe. Örömében nővére nyakába borult és még az sem zavarta, hogy sós könnyei a felszínre törtek és eláztatja a királynő elegáns kosztümjét.

- Köszönöm – suttogta Lissa fülébe.

- Nincs mit – jött az azonnali halk felelet.

- Ez az csajok! – kiáltott fel hirtelen Adrian és tapsviharban tört ki, ami eloszlatta a hirtelen jött megható hangulatot.

- Oh, fogd már be – bökte oldalba Sydney és elmorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkában.

Jill ennek láttán szélesen elmosolyodott, majd tekintetével Eddie-t kezdte keresni, de a fiú épp Christiannel beszélgetett egy kicsit távolabb. Rosszat sejtve közelebb ment hozzájuk, így még épp meghallotta Christian fenyegető hangját.

- Jill olyan nekem, mintha a húgom lenne – mondta komolyan. – Ha csak egy haja szála is meggörbül miattad, esküszöm, nem fog érdekelni, hogy a barátom vagy. Még azt is megbánod, hogy megszülettél! – jelentette ki, majd felemelte jobb kezét, amiben megjelent egy apró tűzlabda. Mágiájával még jelentősebbé tette szavait.

- Esküszöm, hogy mindig vigyázni fogok rá! – fogadkozott Eddie önmagához képest is komolyan, mire Christian bólintott, majd eltűntette tenyeréből a lángokat és kezet fogott a testőrrel.

- Jól van fiúk – szólalt meg hirtelen Rose. – Ha vége a macsóbeszélgetésnek, akkor talán ihatnánk egyet az ifjú pár boldogságára.

- Még hogy macsóbeszélgetés… - horkantott Christian. – Ezt igenis tisztázni kellett már az elején.

- Az elején? – nevetett fel Jill. – Majdnem egy éve együtt vagyunk.

- Tessék? – kérdezték többen is egyszerre, amin a fiatalok csak nevettek.

- Jól titkoltátok – dicsérte meg őket Rose, miközben pezsgőt bontott. Dmitrij levette a poharakat a lakosztály apró bárpultjáról, majd mikor már mindenki kezében ott volt a szénsavas ital, magasra emelte a sajátját.

- Igyunk Jillre és Eddie-re, hogy mindig ilyen boldogok és szerelmesek legyenek, mint most.

- Jillre és Eddie-re! – harsogták a többiek, és minden pohár a levegőbe lendült.

- Ránk – suttogta Jill, miután belekortyolt a pezsgőjébe és kedvese felé fordult.

- Inkább csak rád – mosolyodott el Eddie, majd szenvedélyesen megcsókolta a lányt, mire a kis társaság hangos üdvrivalgásban tört ki.